Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Egy barátomhoz

2005-05-22 06:00:00, 2274 olvasás, inci , 18 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

tanácsot én nem tudok adni
nincs is hozzá okom-jogom
szeretnék szemedben még mosolyt látni
érzéseimet szívből adom.

élni – s nem csak életet játszani
szabadon járni –
nem szárnyakra vágyva az árnyékban állni
s egy csodára várni –
mi fénylő lelkedet a sötét skatulyából kiragadja
melybe egykor a félelem remegő kéjében zártad.

az egykor már rég múlt!

s ha nem a lelkedért sóvárogsz
nem sötét odúdba vágysz visszazárni
merd látni
a teremtés minden ragyogása téged hív
terád vár.

te – ki élni gyáva vagy
csak életszerű képekre pazarlod önmagad
s az adományt – a tehetségedet
melyet Istentől– s csakis te kaptál
(nincs jogod ál-szenvedésekre elaprózni
szétforgácsolni magadat, s kincsedet)!

azt mondod – a sors tette ezt veled
mely eleve elrendeltetett
vizsgáld hát meg – igaz-e ez…

a sors valóban azt akarja
hogy az árnyékban sínlődj örökre
s hogy a napot előled mindig takarja
az egod egyre növekvő kényszerképzete?

üzenem neked innen az út porából
a sorstól semmi sem áll oly távol
mint hogy – nélküled – eldöntse
hogy hogyan akarj élni te –
s te élni születtél ide!

jöjj ide kedves nem kell félni
csak szívem szeretne átölelni
tiszták maradjunk mind a ketten
egymást megtartó szeretetben.

Megjegyzés: (Régi és új gondolatok)
Szeged, 2005. május 19.

Kinyomtatom