Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúzz, és maradj!

, 355 olvasás, Misztica , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Ha semmi mást nem tehetsz, köszönj el szépen,
Ma este csillaghullást láthatsz az égen.
Ahogyan vége lesz, a ragyogó porszemnek,
Úgy tűnök el, mint egy láthatatlan szellem.

Elhitetem veled, hogy nem is léteztem,
Az sem volt igaz soha, amit éreztem.
Elmegyek nyomtalan, nem hallasz már rólam,
Eszedbe sem jut már, aki elment, hol van?

Nincs rá okod, amiért emlékezz rám,
Nem voltam senki, és nem is leszek már.
Én semmi fontosat nem adhatok neked,
Csak abban vagyok biztos, hogy jó volt veled!

Megőrzöm örökre, amit tőled kaptam,
Ez volt nekem leosztva, egyetlen lapban.
Nekem semmit sem jósolnak a csillagok,
A sors lapjai, azt sem tudják, ki vagyok.

Még csak hírből sem ismerem az adu ászt,
Nem oszt ki olyan lapot a sors, soha már.
Bármit teszek, én már tudom, nem nyerhetek,
Kibicként az életben, „ néző” lehetek.

Látom másoknál, a jónál jobb lapokat,
Őrült kéz keveri nekem a napokat.
A vágyaim lehetnek bármilyen nagyok,
Én mindig csak gyenge, vesztes lapot kapok.

Életem így sohasem lehet tervszerű,
Lemondani vágyakról, nem is egyszerű.
Igaz, azt mondom, nekem nem kell semmi,
De lehet-e szavaim komolyan venni?

Megjegyzés: Izsák, 2004. április 1.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Misztica
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 340
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2188 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz