Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnal

, 308 olvasás, hook_ , 6 hozzászólás

Szerelem

Mint szobor néma magányában;
Ülök kis szobám homályában.
Lassú ütemre jár az óra;
Szív mely mintha dobbanna.

Tudom, hogy kint már hajnalodik;
A sápadt nap felragyog emitt.
Lám, ködpaplan az alvó fákon;
Már elillant az álom.

Síri csend van a házak között;
Szívünkbe hideg tél költözött.
Hol van a nyár és a reménysugár;
Kertünkből Jánosbogár?

Hiányzik a levélsuhogás;
És egy lopott édes pillantás.
Hiányzik az a szúró rózsa;
Vissza nem tér soha.

Mint szobor néma magányában;
Ülök kis szobám homályában.
És kísért az éjféli álomkép;
Szempár, melyet nem láthaték.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: hook_
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 240
Jelenlévők:
 · Atime
 · Sutyi


Page generated in 0.1438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz