Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sorok Születésnapomra

2005-05-10 19:35:06, 1239 olvasás, akasa, 81 hozzászólás

Mert ez is csak annyit számít,
mint halott feje alatt a párna,
hogy ki tart hősnek,
s ki mondja mögöttem,-A gyáva!
Mert a huszadik század ürülékei,
tömegsírok és templomok.
Lehetetlen Időben, Térben,
hihetetlen, hogy jó vagyok.
A legnagyobb kaland az életemben,
ha a piroson megyek át a zebrán.
S örökre hálás lennék...
Ha volna ki szólna hozzám.
S becézem nagy szegénységem,
mi végül, lyukas zsebemhez nőtt.
Romnapok alatt vonszolom magam,
s elsápadok kudarcom előtt.
Mert így marad már halálomig,
sorsomon a rontás.
Így marad már halálomig!
Mint karomon az oltás.
S ha kérdezel,
én már nem leszek.
Szétrágtak akkora a napok.
Magukkal vittek immár,
a sírós kis sóhajok.
De most gyere!
Ülj szorosan mellém.
Hajtsd ölembe a fejed.
S hallgassunk így együtt.
Mint a föld.

Mint az Istenek.

Néhány szóban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: akasa
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 28

Page generated in 0.0274 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz