Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a mindenség lehelete

, 389 olvasás, koma , 21 hozzászólás

Ezek vagyunk

elfogyott a világ
és csendbe zuhantak
a holnapok

fojtogat az üresség
és megöl a várakozás
minden szavam halott

gondolataimat mélyen elástam
önnön mélységeimbe
dallamtöredékek törnek össze

a fehér, a fekete nincs
a vágy, a valóság nincs
a hit, a remény nincs
a szó, a költemény nincs

velem száll sírba az élet
velem sír minden lélek
velem üvöltenek a néma szájak
velem sorvadnak el őrült vágyak

az ész
a szív
a kéz
a seb
minden
minden egyre üresebb

groteszk rímek
táncolnak körbe
grimaszokká válnak
szerető mosolyok
eltorzult valóság
és édes
csendes elmúlás

felfordul a világ
s vele talpra áll
vad
esztelen
valódi éned

ének zengjen
szavak harsogjanak
öleljen remegő várakozás
robbanjon szét
minden gondolat

elmúl"
felgyúl"
lángba borult a világ
vagy megfagy
és megdermed
a remény lángja benned

felcsap a jéghideg tűz
a szikraszilánkok
szívedbe fúródnak
és feloldódsz a mindenség
ködös
semmilyen leheletén...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: koma
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 341
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3995 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz