Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hegedű

, 337 olvasás, Babett , 4 hozzászólás

Abszurd

Kinyújtom kezem... érinteni vágylak,
Ujjaim keresnek, mint kutató szálak...
Kereshetnek... nem találnak meg.
Bár a boldog érintésnél nincsen semmi szebb...

Fekete korom nehezedik éjként az égre
Emberek álmai futnak, lökik egymást félre.
Lökdösődnek, tolakodnak... az enyém elveszett köztük
Boldog gondolatok merülnek feketén... ez a vesztük.

Sötét fénynél ülök csendesen...
Kihűlt érintésed nyugszik kezemen.
Kinyújtom... érinteni vágylak...
Ujjaim keresnek, mint kutató szálak.

Kés hegedül ereim húrjain...
Felcsengnek fejemben elfeledett szavaim...
Felcsengnek, üvöltenek, TÉpődnek bennem
Rombolják, űzik megtépázott szívem.

Vérhúr pendül, kacag a HALÁL,
Csöppen a vér, koppanva a padlón megáll.
Hegedűszó nyers hangja harsan fel bennem,
Vérem csiklandozva hagyja el testem.

Megjegyzés: Hegedülj csak...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Babett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 331
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.3217 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz