Navigáció


RSS: összes ·




Vers: NélKÜleD

, 331 olvasás, Babett , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Nélküled nézem a csendes eső halk kopogását,
Nélküled Tekintek a távolba álmodozón...
Ülök a sötétben... és elhalkulni vélem szívem dobogását...
Hogy dobogott...! Örömmel, szerelmesen... lázadozón

Nélküled virrasztom át az éjjeleket,
Nélküled érzem talpamon a kavics ropogását...
Járom az utakat... csendesen... keresem veszni látszó életemet...
Sétálok... figyelek... hallom egy ember fáradt krákogását...

Néküled írom le minden nap gondolataim szemetét,
Nélküled tépem szét zokogva szívem tépázott függönyét,
Vaszárkába toloncolom érzéseim... nem élek... ez már a köztes lét.
Nélküled... Nélküled... Nélküled... Nélküled... könnyezem a magány tengerét

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Babett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.9295 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz