Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szilveszter

, 1879 olvasás, Flo , 3 hozzászólás

Szilveszter

Odakint az éjben hangos zene szól
Mindenki nevet, jól érzi magát, talán túl jól.
Én szobámban ülök, üvölt a zene
Kavargó gondolataim elvesznek benne.

Odakint tüzijátékot néznek az emberek,
És én most nem lehetek veletek.
Én otthon ülve, ablakomból nézem,
S hogy mi ebbe oly jó nem értem,

Most valahol te is a mulatónéppel vagy,
Tudom szivesen hallottad volna tőlem hogy maradj.
S most karjaid nem ölelnek át,
Egyedül bámulom a sötét éjszakát.

Az óra éjfélt üt, üresnek érzem a létet,
Minden percben kereslek téged.
S tudom nem a te hibád hogy nem vagy velem,
De ez most annyira fáj nekem.

Bámulom a boldog tömeget,
Én nem örülhetek veled,
Könnyeim arcomon folynak,
Nincs kedvem hozzá hogy daloljak.

S éjfél elmúltával,
Magamra maradok az éj dalával,
Boldog új évet kedvesem...
Suttogom magamnak csendesen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szilveszter
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1816 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz