Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várlak…

, 330 olvasás, zsoloo , 1 hozzászólás

Szerelem

Feldúlnak kétségek, még érzed: nem tudod
Elhagyni a várost, nehéz súly, vonszolod
Hordozod a múltad, mint hegedt, mély sebet
Látom vívódásod, s kíváncsi gyermeked,

Amint elindul most, tovább visz egy álmot
Neki könnyebb lesz tán, s vele megpróbálod
Lábad itt megvetni új életet kezdve
Romló bérházak közt, szülőföldtől messze

Jőjj, ne félj e várost birtokodba venni
A falak hűvösek még, de úgy fognak szeretni
Nem szeretett már rég bizony mondom senki
Ahogy megölelve két karomban lenni

Megleled nyugalmad, s a mosolyt szemedben
Bízom benne nagyon, hogy azt én lelem meg
Hevünknek hullámát borítva a télre
Várlak, kedves párom, holnap itt vagy végre!

2004 10.29.
Emlékszel? mielőtt megérkeztél...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 335

Page generated in 0.2043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz