Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Van-e kiút?

, 366 olvasás, Flo , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Egy száraz rózsa szirmai szállnak a széllel,
Szívem meghasadt már nagyon régen.
A boldogságom e baj okozója,
Hisz ő sebzett meg, és nem állt meg egy szóra.

Szenvedtem miatta hónapokon át,
Szememben csillogot az iránta érzett vágy.
Szerelme megbolondított akár a virág,
Csapdába estem és elhagyott a világ.

Hosszú hónapokig rab voltam szívében,
Nem tudtam mit is tennél a helyemben.
Könnyeim esőként szálltak alá,
Cseppenként váltak fájdalommá.

Te nevettél rajtam, ás kigúnyoltál,
Jutalmam lett a megváltó halál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 83
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Déness
 · enzenon
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1593 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz