Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félek

, 355 olvasás, Flo , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

A világtól, s önmagamtól félek,
Könyörgök ments meg... kérlek!
Üldöznek engem a hazug dallamok,
Kísértenek félholt arcok.

Reszketek, mitől félek én?
Hisz nincs hond a halandó lelkén...
Mégis a sötét éjszakában könnyeim hullnak,
Pedig lelkem mélyén csodás virágok virulnak.

Félek! Suttognak fülembe a régi hazugságok
Melyet azok ejtettek kik elhagytak, hirtelen megállok
Az út közepén vérbe fagyott test hever,
A szél, játéka közé könnycseppet kever.

Én fekszek a földön holtan, véresen,
Összeroskadok, zokogok keservesen.
Gyötrő álmok lidércként kísérnek,
És életemben először nagyon félek.

Ments ki kísértő látomásomból,
Hogy nyerjek bátorságot szavadból,
Félek, reszketek, tépem magam,
Messzire száll jajgató szavam.

Mennydörög az ég, villámokat dobál
A gyászzene egy pillanatra megáll
Nem hagyom magam, küzdök érted,
De ha nem segítesz félek elveszítelek téged...

Szükségem van rád!
Sírva verem börtönöm ajtaját
Úgy kérlek ments meg innen engem,
Hisz te vagy az egyetlen igaz szerelmem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.4224 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz