Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Engesztelő

, 343 olvasás, Kankalin , 4 hozzászólás

Hiányzol

Én azt gondoltam, te vagy az ösvény,
de nem taposlak, melletted megyek,
hogy minden bokor kettőnkre hajlik,
az erdő lombja minket rejteget;

és azt gondoltam, te vagy a szikla,
hegy tetején úr, ott vársz délcegen,
töretlen hittem, kékvizű vagy,
megfürdök benned, s veled vétkezem.

Most attól félek, rút felhő lettem
gondtalan égen, hol te vagy a Nap
esőt könnyezem, kibújsz alólam,
és utánam már csak pára marad;

ám bogár vagyok, háló tart fogva,
sebesült szárnyam vinne karodba.



Megjegyzés: ez a vers tíz megadott szó felhasználásával született, melyeket dőlt betűvel szedtem (erdő, tó bokor, hegy, szikla, ösvény, Nap, felhő, bogár, háló).
A forma is adott volt: felező tízes, tizenkét-tizennégy sor, szabadon választott ritmus.
A téma is szabadon választott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 87
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz