Én azt gondoltam, te vagy az ösvény,
de nem taposlak, melletted megyek,
hogy minden bokor kettőnkre hajlik,
az erdő lombja minket rejteget;
és azt gondoltam, te vagy a szikla,
hegy tetején úr, ott vársz délcegen,
töretlen hittem, kékvizű tó vagy,
megfürdök benned, s veled vétkezem.
Most attól félek, rút felhő lettem
gondtalan égen, hol te vagy a Nap –
esőt könnyezem, kibújsz alólam,
és utánam már csak pára marad;
ám bogár vagyok, háló tart fogva,
sebesült szárnyam vinne karodba.
Megjegyzés: ez a vers tíz megadott szó felhasználásával született, melyeket dőlt betűvel szedtem (erdő, tó bokor, hegy, szikla, ösvény, Nap, felhő, bogár, háló).
A forma is adott volt: felező tízes, tizenkét-tizennégy sor, szabadon választott ritmus.
A téma is szabadon választott.