Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ágyékon sarki fény

, 56 olvasás, northman , 2 hozzászólás

Abszurd

Aztán az Ősz
Körömmel szántja az ajtót
félig nyitva hagyta a szaladó nyár
az illata még közel túl közel
nehéz légzés harmat nyomja
a ritkuló hajnali álmokat.

Súlytalan párnák
könnyed paplanok ígéretével jöttél
forró bitumen aranyló léptek és vér
talán pár csepp méz a felhők közül
csupaszra rugdalt téglák
vakolat fekszik a rövidülő délutánokon.

Most már hűvös pokróc a város
rojtos szélén kopott neonok
fojtják a szemet fénybe és magányba
rozsdállnak a fák az érintések az idő
valami lassú táncról nyöszörgő kobold
ül a tarkón húzza a fület a gerincbe tolja az éjt.

Hozd azt a telet
porhó a csupasz vállakon
jégmező a néha remegő köldökön
ágyékon sarki fény légcsőben zúzmara
A fejben mindentől távoli néma téli álom
ennyi hiányzik az ablakpárkányról és egy forró kávé.


2021. 09. 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 20

Page generated in 0.0719 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz