Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Körforgás

, 192 olvasás, imreolaah , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Szépek a fények, ha búcsút int a Nap.
Gyöngy még a sáska, hogy lábával zenél,
múltat táplál így ezer mesével, de
túl nagy zajban, s csendben szomorodom én.

Szorít a máglya vagy szívben űz vihart,
mindig apró léptekkel jön a félelem.
Vajon melyik hullámot keverik éppen?
S kit boldogít majd a munkával kapott bér?

Jó kitárni lényünk, ha él benne szép is,
gyermekeink úgy vágyják, kérlelik a jót,
de már csak egy részem mer velük beszélni,
titokba burkolózna bennem a jövendő út.

Ez feszít, ahogy nézek víz nélkül vihart,
eső nélkül sóhajtó, poros kerteket,
gabonát, olajat, benzint és terveket,
s csak az alvás és röpke ima feloldó ír.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0744 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz