Nem akarok semmit,
csak ennyit és még ezt sem;
Csalfa ruhákba öltözöl, és
Gúnyolod a testem
lelkem merre vagy?
Régen nem talállak...
Életnek - halálnak
s te elmentél vagánynak.
Tapogatodzom vakon
Alkony már a parton
áll és csak bámúl
engem, néz vesződve,
tündököl a nap, ugat,
belém harap;
Testembe fulladnak maró
napsugarak, gyönyörūek,
kékes verőerek,
életet teremtenek a
halál karjai közt
zuhansz, s úgy emelkedsz,
mert ez a törvény,
és senki sincs fennebb
Se te, se én,
ezért nehéz a sarcunk,
s monoklis az arcunk;
Fatter, te aztán érted a dolgod... - Andriskó