Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Magány
    5. ›
  5. Elhagyott város (A házasság naplójából)

Vers: Elhagyott város (A házasság naplójából)

, 93 olvasás, imreolaah , 0 hozzászólás

vers, versek, Magány, egyedüllét, üresség,

Magány

Amikor széttört darabokra
pecsétei hulltak
elhagyott város képe
ült meg arcomon

Szemed már nem ugyanazt
a szelíd dalt fújta
mindenre képes járt benne,
vért mosó hajnalon

Oly fájdalmas tud lenni
simítás után,
ahogy porrá tört szépség
élve eltemet

Úgy ért el,
hogy másokért is tettem,
de csak te akartál lenni
középpontú élet

Hogy mentem én?
nyelv baltája sújtott
igazért hasítva joggal
várt létezést

Mond meg nekem,
ha csak Isten jó fölöttünk
hogy várhattál tőlem
szép életet, hitet, és

semmilyen tévedést?

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 4
Kereső robot: 22
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Aevie
 · DelbertGrady
 · Öreg
 · Sutyi
Page generated in 0.046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz