Ujjaim közt homokszemek…
… A múló idő pora szitál.
Halkan pereg…
A parton lábnyomok.
… Amint talpad érintését befedi a nedves homok,
elvészve a lusta hullámok alatt.
Telnek a percek,
s az egyedül maradt,
árva homokszemek egy mesét súgnak, míg zuhanó röptük énekel.
… Eltelt? Vagy elmúlt?
Talán senkit sem érdekel…
Volt egy nap.
Talán volt másik száz is…
… Libben a fehér vászon,
a gondolat üres, már vágy sincs.
… Amint a fényekkel játszó alkonyban sétálsz.
Tested meleg játék…
Ölelés,
mámor,
éhezett ajándék…
… Néma kérdések, a pergő homokba írva:
Hol lelem meg?
Hol a sírja?
… Merre vannak a temetetlen érintések hantjai?
… Csak festett emlék az a régvolt ámulat…
Szerelmes éjek.
Ölelő kábulat…
… Fűszer az ajkadon,
csók,
meztelen öled méze…
S a Most?
Homokszemek üres pergetése,
amint lassan eltűnő lábad nyomát.
… Egy nap…
Vagy másik száz távolát.
Homokként pergetem ujjaim között…