Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A múló idő homokszemei

, 307 olvasás, Juhász Zoli Shepherd , 1 hozzászólás

Hiányzol

Ujjaim közt homokszemek…
… A múló idő pora szitál.
Halkan pereg…

A parton lábnyomok.
… Amint talpad érintését befedi a nedves homok,
elvészve a lusta hullámok alatt.
Telnek a percek,
s az egyedül maradt,
árva homokszemek egy mesét súgnak, míg zuhanó röptük énekel.
… Eltelt? Vagy elmúlt?

Talán senkit sem érdekel…

Volt egy nap.
Talán volt másik száz is…
… Libben a fehér vászon,
a gondolat üres, már vágy sincs.
… Amint a fényekkel játszó alkonyban sétálsz.

Tested meleg játék…
Ölelés,
mámor,
éhezett ajándék…
… Néma kérdések, a pergő homokba írva:
Hol lelem meg?
Hol a sírja?

… Merre vannak a temetetlen érintések hantjai?

… Csak festett emlék az a régvolt ámulat…
Szerelmes éjek.
Ölelő kábulat…
… Fűszer az ajkadon,
csók,
meztelen öled méze…
S a Most?
Homokszemek üres pergetése,
amint lassan eltűnő lábad nyomát.
… Egy nap…
Vagy másik száz távolát.
Homokként pergetem ujjaim között…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Juhász Zoli Shepherd
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 78
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0672 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz