Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pipacsiszap

, 183 olvasás, Toth Janos Janus , 5 hozzászólás

Álom

Töltények magjait vetik
tépett húsba, szilánkos csontba,
egyre nő a szárba szökő halál,
az égen a felhő véres vitorla.

Hullák úsznak dinnyehéj helyett,
pipacsiszaptól zavaros a Duna,
lángokban állnak a parti fák,
„nőtt a gazdaság” szól a nagy duma.

Aszály kezében a rög ropog,
szél kap tenyerébe, száll a por,
kiszáradt kutakból szól a visszhang,
„munkából virágzik a nyomor”.

Napra néz a napelem szeme,
tekintete mélysötét, feszült,
konnektor csecsen autók lógnak,
a dízelek korma holt fűre ült.

A hitet keresztények lopják,
talpuk alatt sárban az erények,
a régi szelek fújnak már megint,
az igazság s a becsület félnek.

Sötét függöny fedi az elmét,
már megrohadt gyümölcs a tudás,
úgy tűnik, hogy meghalt az isten,
és megszületett valami, valami más.

A költők eltörik a tollat,
senki nem akar szavakon szállni,
eldugják a penészes reményt,
ma a csendet kell felpróbálni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Kloczka István
 · Pekka


Page generated in 0.0447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz