Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Lélektakaró 9. rész

, 284 olvasás, Sutyi , 14 hozzászólás

Ezerszín

Gabi szerelmi története foltot ejtett a család becsületén, ezért még egymás közt sem beszéltek az esetről, hétpecsétes titok övezte.

Nagyon kislány volt még ezerkilencszázötvennégyben, ezért semmire sem emlékezett, csak arra, hogy nagynénje kisírt szemekkel, csontsoványan üldögélt naphosszat a besötétített szobában.
Gabi nagyon fiatal, tapasztalatlan volt, éppen érettségi után. Sanyi volt az első szerelme, s talán csak sejtették, hogy azzal, hogy unokatestvérek a szerelem számukra tiltott dolog.
Hónapokon keresztül titokban találkoztak, míg Sanyi katonai behívót nem kapott.
Levelek jöttek-mentek, míg az egyik levél illetéktelenül Sanyi apjának a kezébe került.
A falu legmódosabb gazdája szörnyű haragra gerjedt, hiszen már a hozzáillő leányt is kiszemelték a fiú számára.
A két család összefogott a szerelmesek ellen. Az anyja és a nagymamája (Mami) kíméletlen határozottsággal, s ellentmondást nem tűrően döntöttek Gabi sorsáról, s Szegedre száműzték.

Sanyi lelkileg összeroppant, s szolgálati fegyverével agyonlőtte magát.
A katonatársak mesélték, hogy a koporsóban - kívánsága szerint - a szeretett lány fotóját helyezték a mellkasára.

Óh, ha már akkor tudta volna ezt a történetet még jobban csodálta, szerette volna nagynénjét!

A törékeny nő sorsa embert próbáló volt élete végéig.
Többször meglátogatta Gabit Szegeden, abban a körfolyosós bérházban ahol lakott.
Falusi lány lévén kíváncsisággal vegyes félelemmel töltötte el a környezet. Elsősorban a magas ötemeletes ház, melynek a legfelső emeletén laktak, a manzárdban. Az első napokban úgy érezte, hogy a ferde tető bármelyik pillanatban a fejére dőlhet, ezért jártában-keltében gyakran akaratlanul is behúzta a nyakát. Csodálta a csipkés erkélyrácsot, de csak a lakás falához lapulva merte megtenni mindezt, dehogy mert a korlátba csimpaszkodni, ahonnan szédítő mélységben látszottak az udvar macskakövei, a fadézsákban kitett leanderek, az ereszcsatornába kapaszkodó lilaakác, és itt-ott a kiirthatatlan ecetfák.

Gabi mindjárt az első napon bemutatta őt a szomszéd kislánynak, Lucának, mintegy rábízva őt.
Bár ne tette volna!
Luca attól kezdve, hogy észrevette félelmét csúfolódva fitogtatta a bátorságát. Ugrókötelezett, a korlátba kapaszkodva fel-felhúzta magát, s az erkélyrács nagyobb hézagaiba dugta a kezét, s közben biztatta, hogy utánozza őt.
Némán tűrte a lány gonosz játékát, de nem árulta el a nagynénjének.

Boldog volt amikor hétvége közeledett, s azt együtt tölthette Gabival.
Szombaton csak rövidített műszakban dolgozott a szövőgyárban, s az egyik alkalommal magával vitte őt. A hatalmas nyitott csarnokban végeláthatatlan sorokban, fülsüketítő zajjal működtek a gépek, s több sorban ontották magukból a fonalat, s tekercselték gombolyaggá. A szövőnők dolga volt, hogy a sorok között járkálva észrevegyék ha a fonal elszakadt. Csak nő dolgozott az üzemben. Embertelen munka volt. Főleg nyáron, amikor a fülledt-meleg levegőben még a lebegő elemi szálak is nehezítették a levegővételt. A gyár udvarán ilyenkor több mentőautó állt készenlétben, hogy elsősegélyben részesítsék, vagy kórházba vigyék az ájult szövőnőket.

A vasárnap egész nap az övéké volt!
Sétáltak a Tisza parton, a Korzón, beültek a Virág Cukrászda teraszára fagylaltozni.

Ez valami különleges élmény volt!

Addig csak tölcsérből nyalogatta a fagyit, amikor nyaranta a fagylaltos tricikli megjelent a park sarkában, s a fagylaltos bácsi megrázta a csengőt. Igaz mire a falu közepére ért jócskán megcsappant a fagyi mennyisége, mivel Orosházáról – több mint tíz kilométerről – kerekezett, maga előtt tolva a hatalmas fehérre festett fadobozt, melynek oldalán már messziről rikítottak a pirosra festett hatalmas betűk: FAGYLALT
Mintha enélkül nem tudta volna mindenki, hogy a fadoboz belsejébe rejtett két hosszú hengeres fémtartályban fagyi van. Csoki mindig, – hiszen ez volt mindenki kedvence – vanília, vagy néha puncs.

Amint a falu végén befordult a Rákóczi útra lépten-nyomon megállították az utcahosszat odasereglett gyerekek.
Ötven fillér volt egy gombóc fagyi, s szerencsésnek mondhatta magát az a gyerek aki egy forintot is költhetett a nyalánkságra, hiszen akkoriban három forint volt egy kiló kenyér.

De a szegedi híres cukrászdában egy talpas üvegkehely hullámzó falát párásította be a mennyei édesség! És nem is kettő, hanem három gombóc!
Ez olyan fenséges és előkelő volt! Ráadásul egy cizellált nyelű fémkanalat és szalvétát is adtak hozzá. Nem kellett nyelv-nyújtogatva nyalogatni, csak megvárni amíg picit megolvad, majd finoman megkapargatva a gombóc felszínét, összegyűjteni és bekapni.

Ezeknek a vasárnapoknak minden perce az emlékezetébe vésődött.

Gabi később gyakran járt haza a faluba, amikor szerelmi történetük emléke már halványulóban volt.

Akkoriban Mami már a Táncsics utcai parasztházban lakott, a vasúti sínek másik oldalán.
A sarkon éppen a szikvízüzem állt, mely gyakran bámészkodásra késztette amikor elhaladt előtte. Meg-megállt, nézegette amint a mester a szódásüveget fejre állítva egy palackból belenyomta a szén-dioxidot.
Amikor a farekeszek megteltek üvegekkel, felpakolta azokat a stráfkocsi platójára, befogta a lovakat, majd hosszas nógatásra a lovak elindultak, s komótos tempóban körbejárták a falu utcáit, miközben a szódás teli torokból kiabálta:
– Szódát vegyenek!
Az apja mindennap legalább két rekesz szódavizet vett, mert a kemence mellett gyakran hőguta kerülgette, s állandóan szomjas volt.
Ők gyerekek eleinte próbálkoztak a szódásüveg fém csövén keresztül a szájukba spriccelni a szódát, de ezt az apjuk szigorúan tiltotta.
Azt mondta, hogy a rossz lányok az altestüket öblögetik a csövön keresztül.

Persze, mint gyereklányok mindezt nem értették, de rákérdezni sem mertek mit jelenthet ez, csak betartották a szülői intelmet.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 88

Page generated in 0.1063 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz