Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mama (egy képre)

, 397 olvasás, Toth Janos Janus , 15 hozzászólás

Gondolat

Elmerengek, nagymamámat látom,
ahogy hajszálai szöknek kendője alól,
az asztalnál lisztet szitál, én ülök az ágyon,
szappanos vizével kacsint a félretolt lavór.

Halkan csúszik a tepsi, túrós béles sárgul,
korhadt hárfaság pattog a tűz hevén,
füst gyerek kanyarog a kizuhant „ parázsbúl”,
de pirulását a bögrével nyakon öntöm én.

Kenyeret szelek, girbe-gurba egyenest,
majd vederbe mártom, a cukor máris ragad,
majszolom a mannát, mamám ölelni se rest,
de dolog az idő, és ő sántán is folyton szalad.

Sparhelt nyitja száját, parazsat nevet,
mikor átölelem drága nagymamót,
és a merengésnek hirtelen lett vége,
lepergett könnyeim közt keresem a szót.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 82

Page generated in 0.0644 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz