Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem hittük el…

, 26 olvasás, aLéb , 2 hozzászólás

Bánat

Nem hittük el, hogy fölkel újra
a Démon, hogy ölni újra kész,
hittük, a világ megtanulja,
őt félni kell, s győz a józan ész.

Nem így lett. Torz, hagymázas képek
ébresztették, hogy gyilkolni kell,
s most a szenvedés tengerének
szikláin szenvtelenül figyel.

Vonatok mennek. Férfikönnytől
ázik asszonysál és kiskabát;
indulni kell… eddig könyvekből…
ha vége lesz, látjuk még Apát.

Pincékben tört álmok hevernek,
hol az ágy, a békés kis szoba,
siratja perceit a gyermek,
úgy hazamenne, de nincs hova…

S közben rakéták, bombák hullnak,
tankok lángolnak, és életek,
bajtárs halálán sem tanulnak,
s a Szörny súgja; Nem kell félnetek…

De kell. Nem győz, ahol halott van,
ahol hiába várnak haza,
ahol a könny kitárt karokban
szárad, és zokog az éjszaka,

egy él ott jól, az éhes Démon,
s a karmos, lángtorkú szörnyeteg
vértől, mocsoktól szennyes szárnyon
Ukrajna fölött ott lebeg…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: aLéb
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 46
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.0453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz