Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vérszínek

, 24 olvasás, Magyari Emese , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

    Ontottam magamból
    rózsaszínt,
    mely koraszülöttet
    hozott világra –
    csak egy színtelen polyát
    dobtam a nemlétbe,
    gyászszívemet
    elástam
    (fájdalom-férgeknek)
    és hosszú-hosszú évekre...


    Karmazsinvörös
    kallantyú
    került a lelkemre –
    sors keze játszik vele.
    Nem bánom,
    hogy kit és mit
    enged be,
    csak önmagam maradhassak,
    mint Isten gyermeke...
    (rozsdás hitemben szegnyomok,
    kicsapódó könnyeim:
    illetlen olajfoltok).


    Bordó buborékok
    fortyognak,
    érfalakat égető,
    mérgező s(z) avak.
    Ősök gén-áradata
    mosott át...
    már gyilkos csendben
    viselem
    a tisztulás folyamatát.


    Gránitvörös
    gondolat-galambok,
    gyűrűzött
    gyarlóságszimbólumok...
    S mint egy őrült mantra,
    csak a
    „Szabadság, szerelem! “–
    rezonál a belső hangra...
    (Hogyan visszhangozhat egy kalitka?!)


    Skarlát-sarkantyú
    hasította eget
    bámulok...
    Földi utamról - tovább -
    miként jutok?
    Csak azt az egyet
    láthassam igazán,
    csak azt a cseppet:
    Krisztus sebhelyéből
    felserkenő vér-vizet –
    még mielőtt............




    *„Szabadság, szerelem! “ Petőfi S.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi
 · TJanek


Page generated in 0.2127 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz