Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Valahol

2022-05-10 13:00:01, 68 olvasás, Kankalin, 4 hozzászólás

Virágillat helyett
kénfüstöt okád a tavasz,
megszeppent madarak gubbasztanak
reményvesztett ágakon,
s ha mégis némelyik dalra fakad,
tankok dübörgése nyomja el
bátortalan énekét.

Bombák nagytakarítanak.
Ablakot tisztítani
nem kell,
széthullanak
a szennyes üvegszilánkok,
romba dőlt házak pora mar szemet,
s míg csüggedten vánszorog,
kormos könnyeket sír
férfi, asszony, gyerek.
Ártatlanok vérét issza a föld.

A mohó Homo sapiens
nem tanul.
Mindent akar,
végül semmije nem marad,
csak
fojtogató félelem,
pusztulás, kín, gyötrelem,
és jogtalan sarcot szed –
emberéleten.

Hiába lopakodik a tavasz,
füstös romok alá kényszerül.
Nem vigasztal,
mert
nem látja meg,
aki él,
s már nem láthatja,
aki hal.

Halál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 72
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.0515 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz