Navigáció


RSS: összes ·




Dalszöveg: Napraforgó

, 365 olvasás, Piacsek László Zoltán , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Előttem tömegek, a sorom kivárom.
Észre sem vesznek, bár már nem is kívánom.
Vagyok, mint százak; sorsok és ábrándok.
Már nem is lázadnak, már nem is lázadok.

Kezek a zsebekben, arcokon maszkot
Hordunk, a szívünkön súlytalan mocskot.
Tépett virág vagyok, sarkon fordulok.
Ez nem az én sorom, jobb lesz, ha indulok.

Valaki szembe jött, valaki lehagyott.
Valaki velem van, valaki elhagyott.
Volt, aki megízlelt, volt, aki megrágott.
Lehet, mind máshogy látjuk ezt a világot.

Napraforgóvirág, élsz-e még, értesz te még?
Te napraforgóvirág, felelsz-e még, szeretsz te még?

Előttem tömegek, sorok mögöttem.
Kiabálsz, nem értem, én már döntöttem.
Szomjas virág vagyok, szakított, megrágott,
Tudom, mind másnak látjuk ezt a világot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Dalszöveg
· Írta: Piacsek László Zoltán
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 90
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0722 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz