Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A költészet hatalma

, 448 olvasás, Cselényi Péter , 1 hozzászólás

Ars poetica

Tehát van a költészet.
Itt jő éppen, nézzétek.

(Lehet vajon tiétek?
Bátran s tüstént kérjétek!)

Létbe mártott verssorok
adják, hogy a Föld forog.

Azt is, hogy a szív dobog.
Kérded, hogy ez mily dolog?

Embert nemző versszakok
meg is szülik. Akarod?

Holdra ugró költemény
legyen és lesz az enyém!

Friss és ízes strófácskák
szolgát úrrá avatják.

Én?
Költő vagyok, vállalom.
Noha:
súlyos teher vállamon.

Költő lettem, akartam?
Rengett a föld alattam!

Itt a vers a kezemben,
neked s neked lengetem.

Itt a vers és átadom,
egyed, táplál oly nagyon!

Ott a vers a kezedben.
Dicső eszmét hirdessen!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 83

Page generated in 0.0656 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz