Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hegedülnek

, 42 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Bánat

Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
húzzák a nótámat annak a kislánynak.
Ki nem hallja, s talán nem is akarja
és ez az én szívem szomorú fájdalma.

Csak azt tudom, hogy szeretlek téged,
neked adnám a világ mindenséget. Ha
tudnád milyen nagy a szerelmem irántad
repülnél mint a galamb utánam.

Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
húzzák a nótáját szomorú betyárnak,
összetört szívvel itatja bánatát, ami
sírba viszi ha nem nyeri el mátkáját.

Múlt az idő nagyon lassan, egyszer csak
az a hír érkezett az örök szerelme valaki
másé lett. És ennek a szomorú hírnek
egy tragikus vége lett...

Temetésre szól a harang, menetel
a gyásznép, viszik a megtört szívű legényt
ki nem tudta túlélni szíve fájdalmát
elviszi a túlvilágra szerelme álmát.

Temetőbe sétál egy fiatal asszony
itt, ott meg-megáll, majd egy sírhoz ér,
kicsordul a könnye, leteszi virágját,
megsimogatja a kereszt fáját...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 31
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz