Hamiskártyásokkal játszottam egy játszmát.
A sors kegyeltjeként, végül ezt a lapot húztam.
„Eléneklem”, hogy mi volt a lapra írva. Íme:
Akár az értelem, akár az érzelem,
Akár színjózanul, akár seggrészegen.
A kár ugyanaz:
Engem irányítanak, valakik irányítanak.
Nincs iránytű a zsebemben.
Megkérdeztem, de nem hiszem,
Hogy jó felé megyek.
Hát most mit tegyek?
Ha egyszer irányítanak, engem irányítanak.
Belülről az érzelmek.
Vagy vannak, vagy képzelgek.
Kívülről rossz emberek.
Nem nyerek és nem vesztek.
Az irányítást átadom.
Legyen púp a te hátadon.
Én nem veszíthetek semmit már.
Végére értem, itt a határ!