Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hitehagyottan

, 173 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Sors

Akkor tanultam meg adni,
mikor már semmim se maradt.
Akkor akartam maradni,
mikor már mindenki haladt.

Most itt állok üres kézzel
és nézek a nagy semmibe.
Mondd olyankor te mit érzel,
ha nem számíthatsz senkire?

Mennék az első jó szóra,
ha még lenne menni hova.
Itt soha sincsen záróra,
biztosan akad egy szoba.

Mert kérdezték, én megmondtam,
hogy miért üres itt minden:
mert teli kézzel markoltam,
és a rostán kihullt hitem.

2016.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 25

Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz