Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Skizofrén mámor

, 136 olvasás, Pancelostatu , 7 hozzászólás

Spirituális

Végre elnémítottam az agyamat.
Harminc rút éven át acsargott nekem,
ostrom alatt tartva rongyos lelkemet.
Békét érzek most. Készen állok menni.
Élve tart, mit most érzek: önmagamat.
Kacsint az éji ég, szemezek vele.
Hordom magamban, mi egyszer eltemet
végképp élve, a dacot. Űz küzdeni.

Koponyámat körbefogja a szép, hűs álom óceán.
Átfolyik rajta az idővel, mi már nem olyan sűrű.
Olyan levegő kúszik belém, a lelkem is megtisztul
mindentől, mi szenny. Gyermekként kacagok a léthatáron.
Mámat és aurámat átfesti az égi fellegvár.
Mámorít hogy nem eresztettem őt, ennyi maradt bűnül.
Hogyan szerethettem ekkora erővel? Most igazol,
hitemtől fogva ragad magához az Úr, a rossz pásztor.

Szemeim ahogy nyitom a halálos ágyamon,
a valóság már más, mint amiben én felnőttem.
A víz csobogja, a tűz ropogja, szellő zúgja,
föld morajlik igazságot, mitől remegek, mint először szerelmes.
Ereim gyönyört visznek, a testemben áramol
a nyumság. Tán jelenést tesz ma a lény előttem,
aki marasztal, vagy elvisz egy jó hosszú útra,
ölt akármilyen formát, én nem várok már senkire, elmegyek vele.

Próbáltam kivágni magamból a tragédiát,
mint beteg húsból az orvosok az üszköt szokták,
az igazságok mint piócák, énemet szopták,
életben maradtam valahogy, mert fent akarták.

Hitesd el velem, hogy nem létezik Isten, könyörgök neked!
Hitesd el velem, hogy nem egy elmebeteg állat ő!
Várok, amíg a köd eloszlik a sorsomról.
hogy túlélem-e, talán majd te mesélsz arról.

Továbbadtam a lángot rég.
Buszra várok, vigyen végre feléd.
El valóságból, egy igazabb valóságba,
haldokló szívnek ritmusára szanaszét tört álvalóságokon át
az ő országába.

Dühöm felé csillapodni látszik.
Meg is hal, mire a föld rám rakódik.
Talán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Vers
· Írta: Pancelostatu
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 32

Page generated in 0.0273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz