Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kiszáradt Szinva-patak

, 248 olvasás, xltibcsi , 4 hozzászólás

Természet

Könny nélkül sír a csermely a fák között,
csacsogó szomjjal nem szürcsöl a madár.
Száraz sziklák lihegnek most a víz helyett,
ím szunnyadó áldás, a mohás meder-vár.

Mint erdei sikló rönkös avaron,
máskor telt-kövér fodrokkal kanyarog,
néhol csillan az ég apró könny-tükrében,
mi egy tikkadt madárcsókkal elandalog.

Integetnek a fák százezer ujjal,
de a kék menny sárga gombolyaggal ég,
s felhőbajszát midőn nem is penderíti,
csak lidérc csobogással zajlik most a lét.


Nyomár, 2022. március 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: xltibcsi
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 25

Page generated in 0.0518 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz