Könny nélkül sír a csermely a fák között,
csacsogó szomjjal nem szürcsöl a madár.
Száraz sziklák lihegnek most a víz helyett,
ím szunnyadó áldás, a mohás meder-vár.
Mint erdei sikló rönkös avaron,
máskor telt-kövér fodrokkal kanyarog,
néhol csillan az ég apró könny-tükrében,
mi egy tikkadt madárcsókkal elandalog.
Integetnek a fák százezer ujjal,
de a kék menny sárga gombolyaggal ég,
s felhőbajszát midőn nem is penderíti,
csak lidérc csobogással zajlik most a lét.
Nyomár, 2022. március 19.