Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Meghaltam én immár…

2022-03-18 15:00:02, 163 olvasás, xltibcsi , 1 hozzászólás

vers, versek, remény, reménysugár, reménység,

Meghaltam én immár sok ezerszer,
átmulatva, törtetve és lázban,
gyalázva hiénák vén szemében,
és pislogó éji gyertyalángban.

Gyermekként, sáros-gyér szalmaszálon,
és remeték reszkető hűs haván,
szánból repedő nyers faforgácson,
és ezerszer már a sors gyaluján.

És az a gyönyörű lyány: az áldott,
ki sok gyöngyöket hullajtott reám,
ki körmönfont tiport száz virágot
aztán köddé lett nyárnak derekán.

És búra hajtnám az azúr eget,
de áldom szemét hogy szépen halok,
Korholhatnám az Égi Öreget,
hogy holtak az esti hold-udvarok.

Makrancos, szeplős az Isten vallom,
a szeplőin bús-tánccal éneklő fény,
de fellángol lelkem, s nem akarom,
hogy szeplői közt vesszen a remény!

Nyomár, 2022. 03. 17.

Kinyomtatom