Ezer mosoly mögött egy bogárka,
beleszállt a boldogság nyakába.
Én boldog vagyok, te meg ne marj!
Nem marlak meg, csak meg ne zavarj!
Na de, mi az a boldogság Drága?
Hát te nem ugrálsz senki nyakába?
De ugrok én is buzgón, örömmel,
mint ahogyan te is: tíz körömmel.
És nem is fáj, nem is jajgat aki...,
sebeit, mint kutya nem nyalja ki?
Nem ám komám, sőt még ő is ugrik,
mint kondásokra a virgonc pulik.
Milyen lehet, milyen: boldognak lenni,
boldogan járni-kelni, ébredni?
És neked bogár, milyen az élet?
... és ha rád csap egyszer az ítélet!
Na, de nem mondtad még, te bogárka,
mért ugrálsz egy boldogság nyakába?
... Hmm, mert a boldogság magában facér,
s a boldogság bogárral sokat ér.