Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én és a lusta pék

, 234 olvasás, xltibcsi , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Már meguntam sápadt virág lenni,
már meguntam a kenyeret.
A cipőmet elhajítva
állok, s bámulom életem: Merre mehet?

Szép vagyok-e, rücskös, vézna lelkű?
Most eldobtam mind hitemet,
és a mindent félrevetve:
megvárom itten, lemaradt Istenemet.

Kopott tengeren korholva bánom!
De mi ég lelt most engemet?
Egy lusta pék a kovászon
hívogat, és hogyha nem megyek kinevet.

Mindent megéltem már, sarjat, s jeget,
a kötött csomók is vesztek.
Hmm, ... csak leültem egy tükörre,
szalmaszál a számban, s bámulom az eget.

Nyomár, 2022. 03. 11.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: xltibcsi
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 23

Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz