Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lassan elfeledlek

, 76 olvasás, xltibcsi , 0 hozzászólás

Szerelem

Csipkés köntösödben,
halványodni látszol.
Már nem vagy a Nap és a Hold,
csak vágy, buja-szelíd ködben,
kinn, a szép határban játszol.

Még néha ostobán
látlak egy réz láncon,
fénylőn élsz ezer halálon,
de az oroszlán szétzilál,
a fekete csönd-sziklákon.

A szekrény sarkánál,
hajad csillaga leng.
Még itt vagy, még itt vagy csendben!
Perc pereg az idő vállán,
s elveszek a rengetegben.

Csipkés köntösödben,
a szekrény sarkánál,
még néha ostobán talál,
békén ülsz a rongy ölemben,
te és a feledő-halál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: xltibcsi
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Déness
 · soksokk


Page generated in 0.031 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz