Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Róki és az evolúció

, 93 olvasás, Déness , 3 hozzászólás

Elmélkedés

R-dimenzió, Apró Erdő, Róki és NyuszToni közös kunyhója
2022. 03. 11.

– Én vagyok a megoldás az emberek jelenlegi legfőbb problémájára. – húzta ki magát Róki büszkén.
– Az elhízásra? – hagyta abba a Netezést NyuszToni.
– Beszélsz már hülyeségeket. Rengeteg sovány él köztük, mert a hájasok eleszik előlük az élelmet.
– Mármint a gazdagok. Tehát ők feláldozzák egészségüket a sovány szegényekért? – kérdezte hamiskásan hunyorítva a tapsifüles.
– Ez azért butaság, mert nem jó szándék vezérli őket tortafalás közben, hanem a mohóság. De a legfőbb gondjuk nem ez, hanem a háborúzás. Mi lenne a megoldás? Én előre engedtem magamban azt az énem, amelyik nem bántja a táplálékforrásaimat. Így tértem át a nyuszikról, a répaevésre, aminek te vagy az élő példája.
– Ez maradjon is így az idők végezetéig. –
javasolta NyuszToni, de a vörösbundás telhetetlen volt.
– Sőt, még azon is túl három nappal. – tolta ki hetvenkét órával a végtelent, aztán folytatta, amibe belekezdett. – Na szóval, ha rólam példát véve az emberek előre engedik magukban a szeretetéhes énjüket, többé nem fognak azon agyalni, hogy a fél világot elpusztítsák.
– Szerintem ilyen énje közel sincs minden embernek. – sértett meg egy rövidke mondattal NyuszToni jelentős számú humanoidot.
– Hát ha így van, azok egyre csak a tök sötét lelkükben bóklásznak. Amikor aztán orra esnek, mert az orruk hegyéig se látnak, dühösek az egész világra. Persze lehet bennük is él a Jóság, csak magányosan sírdogál egy dohos lélekzugban.
– Ez logikus elgondolás. – bólintott a tapsifüles, aztán máris előrukkolt a megoldással. – Az ilyenek lelkébe be kell dobni egy fénygránátot.
– Zseniális! – vágta rá Róki. – De speciális gránát legyen, mert csak szeretetből készülhet.
– Ez már részletkérdés. – legyintett lazán a nyuszkó. – Amúgy neked nehezebb dolgod volt, mint az embereknek, mert az én felfalásomról kellett lemondanod, a legfőbb táplálékforrásodról, nekik meg egymás lebombázásáról, ami ugyebár nem létszükséglet.
– Már csak át kell mennem hozzájuk, hogy felvilágosítsam őket erről. – fűzte tovább barátja gondolatát a ravaszdi.
– De hisz te állítottad a múltkor, amit itt beszélgetünk az R-dimenzióban, valamiképpen eljut egy magát írónak képzelő ember tudatába, és ő nyilvánosságra hozza.
– Ja tényleg. – bólintott Róki, aztán az asztalon heverő répák közül magához szólított egyet, és jókorát beleharapott. A nyuszi egy pillanatra láthatta csak a tűhegyes fogait, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy kirázza a hideg, és nem azért, mert fázott.
– Mi van? – furcsállotta a vörösbundás, a rémült arcát látva.
– Felrémlett, hogy nem is oly rég, még hasonlatos voltál az emberekhez.
– Ezt kikérem magamnak! Én az állati ösztönöm alapján fogyasztottam nyuszikat, de ők tudatos megfontoltsággal teszik, hisz tenyésztenek, aztán megsütnek titeket.
– Bocsi, ez tényleg így van, a nyuszik népének mély sajnálatára. Ők, ha régen majmok voltak, akkor visszafejlődtek, az emberré válással.
– Tehát csak azok léptek evolúciós szintet, akik a vega étkezés hívei? – állt ki Róki teljes mellszélességgel az egészséges táplálkozás mellett.
– Pontosan. Ha valaha átjutok a világukba, nem teszik zsebre, amit tőlem kapnak. – szorította ökölbe NyuszToni a pracliját, és ez nem sok jót ígért az emberiség számára.
– De előtte fogyózzál, mert ilyen jó húsban maradva, lesz amelyiknek a képzeletében nyúlpaprikásként jelensz meg, és tán majd tesz is annak érdekében, hogy valóra váltsa képzeletét.
– Észreveszem a tekintetén, aztán beperelem az állatjogi bíróságon. – váltott vissza lazára a nyuszkó.
– Tudod jól, hogy nincs olyan.
– A főnök, Nyúl Béla, ért a jogi izékhez, s ha átmegyünk, majd ő megalapítja. Legalább valami jót is tesz az állandó parancsolgatás helyett.
– Miről van szó? – jelent meg az említett tapsifüles a kunyhó bejáratánál. – Mintha a nevemet hallottam volna.
– Ö... ö... ö... Igen, épp azt ecseteltem, hogy milyen igazságos, és zseniális vezetője vagy a nyulak népének.
– Ez így van. Szeretem, ha egy beosztottam látja az állati nagyságomat, s ezt nem rejti véka alá a világ előtt.
– Tisztára mint az emberek. – mormolta magában Róki.
– Mondtál valamit? – perdült felé a nyúlfőnök.
– Csak motyogtam, de magam sem értettem, hogy mit. – füllentette a ravaszdi, és ezzel ő is bekukkantott az „emberekre hasonlítók táborába. ” Lépni, nem lépett be, mert annak ellenére, hogy hebrencs, kicsit bugyuta rókának tűnt, valójában már két fokkal fentebb járt az evolúciós létrán, mint az emberek. Az már más kérdés, ő maga se tudott erről, és volt úgy néha, hogy visszalépett hármat.

Természetesen ideát senki sem hisz a létezésében, annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor majd átlátogat hozzánk. Persze már most is joggal kérdezheti bárki, mért állna ő két fokkal magasabban az evolúciós létrán, mint mi? Mert számára a Szeretet nem csak, hogy legelső a fontossági sorrendben, hanem az Irigységnek, az Önzésnek, és az Kapzsiságnak legfeljebb csak nagyon apró írmagja található a lelkében. Hatalomvágyat, pedig még a legmodernebb mikroszkóppal sem találnál benne. Vajon hétmilliárdból mennyi embernél van ez így?

Ideje lenne már nekünk is feljebb lépni azon a bizonyos evolúciós létrán, olyan jelleggel, ahogy Róki tette, mielőtt még felfalná a Háború életre kelt szörnye a testünket és a lelkünket. Képesek vagyunk rá?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Novella
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Kavics

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0567 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz