Ha a világ kocsma volna,
Be lennénk jó gyakran rúgva,
Éjjel-nappal dalolásznánk,
Fegyvert egymásra nem fognánk.
A kocsmáros Isten lenne,
Sosem dolgozna Ő zsebre,
S ha a piát felvizezné,
Csakis jó szándékból tenné.
Ne rúgjunk be olyan nagyon,
Mint csacsi a domboldalon,
Mert rumot kapott víz helyett,
És bőven lefetyelhetett.
De a világ nem egy kocsma,
Ezért döntjük inkább romba?
Igyál velem, ennyit kérek,
És nem leszünk ellenségek.
Százszor inkább részeg leszek,
Minthogy mondjuk fegyverkezzek.
Kirúgok én jól a hámból,
Ha nem lőnek majd rám bárhol,
S így számomra nem is kérdés,
Vezérel egy józan érzés...
A világ tőlem lehet kocsma,
Hogyha ez a Béke ára.