Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékül

, 226 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Hiányzol

Örök mosolyodat
emlékül hagytad nekem.
Nem maradt más belőled,
csak a vágy, hogy újra láthassalak.

A tenyerem megkérgesedett
és a szívem is.
A kéreg azóta lehámlott.
Most csupasz a tenyerem
és csupasz a szívem.

A sebek beforrnak ugyan,
de a hegek megmaradnak utánuk,
emlékeztetve a múló fájdalomra.
Így az emlék bennünk él tovább.
Van, akit már csak ez tart életben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0767 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz