Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ibolya virágzáskor

, 60 olvasás, Csomor Henriett , 1 hozzászólás

Ezerszín

Tavasz elején,
az út mentén,
kék ibolya nyílik szerteszét.
Emlékeimben még
frissen élnek a gondolatok,
s szemem előtt gyorsan
peregnek a képek.
Szinte látom
az egykori pince
domboldalt teli ibolyával,
az egész határban
ontották illatukat.
Mennyei csendet
madarak csicsergése
törte meg.
Naphosszat dolgoztunk serényen.
Kezünk alatt gyorsan
mozgott a kapa.
Akkor még nem is
sejtettem, mennyire
hiányzik majd a szabadság,
melyet maga a föld adott.

2020. március 22.

Megjegyzés: Emlékvers

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21

Page generated in 0.0793 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz