Tavasz elején,
az út mentén,
kék ibolya nyílik szerteszét.
Emlékeimben még
frissen élnek a gondolatok,
s szemem előtt gyorsan
peregnek a képek.
Szinte látom
az egykori pince
domboldalt teli ibolyával,
az egész határban
ontották illatukat.
Mennyei csendet
madarak csicsergése
törte meg.
Naphosszat dolgoztunk serényen.
Kezünk alatt gyorsan
mozgott a kapa.
Akkor még nem is
sejtettem, mennyire
hiányzik majd a szabadság,
melyet maga a föld adott.