Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Világjárvány

, 68 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Gondolat

Ember, te aki éveken
át küzdöttél, házat építettél,
s szépítetted családodnak,
láttad felnőni gyermekeidet,
akiket tanítottál,
s vigyáztál rájuk,
családi házból kirepültek.
Lassan megöregedtél,
semmit nem láttál a világból,
rettegsz a koronavírustól,
amely világméretűvé
nőtte ki magát.
Nem tudsz ellene mit tenni,
csak sűrűn kezet mosol.
Ha az utca forgatagában
találkozol egy rég
nem látott ismerősöddel,
kézfogás nélkül melegen,
s kedvesen a szemébe nézel.
Egy fénylő, csillogó
szemkontaktus mindent elárul.
Jól tudjátok, most a puszi és
a kézfogás mindkettőtök
egészségét veszélyeztetheti.
Csendes magányodban
imára kulcsolod kezed,
s kéred a jóistent,
hogy óvja meg a családod
a fertőző, halálos vírustól.

2020. március 14.

Megjegyzés: Koronavírus

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Aevie
 · DelbertGrady
 · Sutyi


Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz