Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Február

, 68 olvasás, Csillagkórista , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Szívem kicsit Őrá gondol -
mélyet sóhajt, elbarangol -
aki már dalba szállva jár,
magába zárta február.

Kevés a szó, fojtott hevet
eloltja féltő szeretet,
mely titkon feltámadva jő,
rejtett szívkamrából elő.

Ketten maradtunk, Te meg én:
felhőrojt emlékek egén
és az örök álló csillag,
hűs nyak ívén drága illat.

Őrizlek, látod, mint ebek,
az elkapott részeg kezet.
Míg marcangol, s tüzel a vágy,
ne engedd a filmet tovább!

A film mégis tovább pereg,
tegnapból mába érkezek,
ahol senki, semmi se vár,
s magába zár a február.

Elmúlt már csöppnyi perc időnk,
visszakérnem nincsen kitől,
reá szürke lepel terül,
elmúlt kérlelhetetlenül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Csillagkórista
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 43

Page generated in 0.0597 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz