Titok vagy nekem, mint óceán mélyén a bálna,
mi más frekvencián énekel örökké
csontegyedül, magányban,
de tán így formál minket tökéletes körökké
a sorsunk, mit túl gyakran
önmagunktól védtelenül
kisírunk, és a könnycsepp elmerül
az amúgy is sós vízben holnap hajnalra...