Emlékszem most, hogy kérded.
Papírok közt ültem,
épp csak elszaladt az ősz.
Gondolkodva oly sok kérdésen,
mint egy tizenöt éves
ki azt nézi, hol győz.
Mert még nem nőtt fel egészen,
de már nem is gyerek.
Kívül és belül valaki más.
Ekkor jöttek el a szavak,
sorok versekkel,
mint érzéki sugárzás.
Így történt. Harmincegy éve.
Azt ne hidd, hogy megleltem
minden titkomat.
Oly mély a belső.
Kutatva cseppek peregnek,
s ma már az ősz is itt marad.