Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Távoli idők

, 133 olvasás, majkopolo , 1 hozzászólás

Haza, nemzet

Távoli idők zaját hallom,
visszhangja ősi törzseknek,
Árpád, Álmos fia, ágyékod
lett talaja erős gyökereknek.

A napon, melyen megláttad a
Kárpátok földjét, tudtad, hogy
sokan eltűnnek majd, sokan
felemelkednek, de fiaid örökké
kitartanak, a végsőkig itt lesznek.

Gyáva nemzetek, halljátok szavam:
Reszkessetek ha látjátok hadam,
sorsotokat már megpecsételtem
régóta, zöld mezőkön, távol innen.

Süssön a Nap sugara le
fehér paripa ömlő vérére.
Dicsőség vár harcos népére.

Érezzétek a magyarok hatalmát,
ahogy rátok törnek tízezer íjjal,
lovaik patái rajtatok taposnak.
Hiába rajtatok fénylő vértetek,
éjjeli zivatar mossa el véretek.

Elfeledett legendák az idő
sodrában, királyok királya:
ronts rájuk hatalmaddal
és erőddel, sztyeppéken
lovagló lándzsahaddal.

Nincs hely meghalni,
nem tudunk véget találni.
Csak fájdalom és halál van,
csak kitartás a csatában.
Néped örökké legyen méltó
az örökké tartó háborújában.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: majkopolo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz