Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csivit

, 95 olvasás, imreolaah , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Olyan csivit volt ma,
mintha mindig itt lett
volna a nyár.
Mintha kopasz ágakat
ámulva fújna,
s nem hazudhatna az ősz,
ki nyomában jár.

Ahogy benne szunnyad
egyetlen magban
a mélység, az öröm,
a hatalom,
hiába rejtett,
hiába könnyes
én már fának akarom.

Ilyen a lélek,
s talán az Isten.
Nem is, vagy csak
olykor látható…,
de olyan zsongó kórus
jött ma,
mindenkit térdre hullató.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz