Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Tükör

, 176 olvasás, Pancelostatu , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Vöröslő Hold emelked elmém egén.
Ősi, holt nyelven énekelt kántálást
szellő hoz, köddel és esővel, ne láss
bőrig ázni az igazságban, Enyém.

Reszket lelkem erdeje. Isten elé
míly szót viszek, meddig ér a hanyatlás,
vesztes harc a józan ésszel szolgálás?
Sírj, nem élem túl lelkem örök telét.

Elégetem a fáimat manapság
melegért, ne bántsanak rideg szívek.
Minden kövekre van írva, itt lesznek.

A te időd jön. Életem válaszát
itt hagyom neked, soha el ne feledd:
Ahogy szolgálsz, annyi vagy. Nincs más éned.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Pancelostatu
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 19

Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz