Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyali teremtés

, 130 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Látom rajta, valami nincs rendben.
Az angyali teremtés feltűnően
mélabús, egyébként mindig
vidám szokott lenni.
Percre megállt mellettem,
megfogom kezét, amely
szokatlanul hideg.
Szeméből tovatűnt a csillogás.
Mi baj? - kérdem aggódva,
magamhoz ölelem vigasztalón.
Nagy szomorúságot ejtettek szívén.
Átérzem mély bánatát.
Számomra érthetetlen dolog,
háta mögött miért bántják.
Érzékeny lelkének miért okoznak
lelki fájdalmat.
Segíti, s gondozza
az arra rászorulókat.
Egész nap sürög-forog körülöttük,
fest s rajzol velük, teszi a kedvüket,
mintha anyjuk lenne.
Ő az egyetlen, aki mindent megtesz értük.
Kedves szavain ringatja őket.
Ebéd után felolvas nekik
még gőzölgő kávéjukat kortyolják.
Homlokukra puszit lehel, s
búcsúzóul azt mondja mindnek
sugárzó mosolyával:
Holnap gyere, várlak!

2019. január 22.

Megjegyzés: Zsuzsának ajánlom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 92
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 111

Page generated in 0.0772 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz