Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hálával tartozom

, 61 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Sosem írtam neked verset,
pedig illett volna.
Hiányosságomat pótolom, hogy megörökítsem
segítőkész munkádat az utókornak.
Gyakran akadnak gubancaim a számítógéppel,
efféle dolgokhoz nem értek,
csak észlelem, megáll a tudomány.
Szólnom kell, s átnyúlsz az éteren keresztül,
perceken belül helyre hozod a hibát.
Hiába kérsz, ne idegeskedjek.
Tudod, én hiszek benned,
te vagy az informatikus.
Bocsásd meg tehetetlenségből
fakadó jajveszékelő hangomat.
Egész életem a gép körül forog,
összeköt sok emberrel, tán soha
nem láthatom őket.
Távolból hallhatom kedves hangjukat.
Szívemben hordozlak mindnyájatokat.
Köszönöm, barátom, segítségedet,
örök hálával tartozom én neked.

2018. március 01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 25

Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz