Sosem írtam neked verset,
pedig illett volna.
Hiányosságomat pótolom, hogy megörökítsem
segítőkész munkádat az utókornak.
Gyakran akadnak gubancaim a számítógéppel,
efféle dolgokhoz nem értek,
csak észlelem, megáll a tudomány.
Szólnom kell, s átnyúlsz az éteren keresztül,
perceken belül helyre hozod a hibát.
Hiába kérsz, ne idegeskedjek.
Tudod, én hiszek benned,
te vagy az informatikus.
Bocsásd meg tehetetlenségből
fakadó jajveszékelő hangomat.
Egész életem a gép körül forog,
összeköt sok emberrel, tán soha
nem láthatom őket.
Távolból hallhatom kedves hangjukat.
Szívemben hordozlak mindnyájatokat.
Köszönöm, barátom, segítségedet,
örök hálával tartozom én neked.
2018. március 01.