Navigáció


RSS: összes ·




Forgatókönyv: Isten és az ember - Az ultimátum

, 151 olvasás, Déness , 2 hozzászólás

Hit és vallás

/A kamera a magasból „ereszkedni kezd lassan” száz négyzetméternyi területű rét felé, melynek közepén harminc ember ül, álldogál csoportokba verődve. „Megérkezve a rétre” megindul a beszélgetők közé. Némelyikre ráközelít pár pillanatra. Van, aki közelségétől összerezzen, furcsállóan körbenéz, de aztán folytatja a beszélgetést, amely egyenlőre nem hallható, mert a rövidfilm zenéje a domináns.

Negyvenes, átlagos megjelenésű férfihez érkezve megáll és ráközelít.

A zene lehalkul, így hallhatóvá válnak a férfi, Jonas szavai. /

– Egy kis figyelmet kérnék.
/Kezdi emelt hangon. /
Mivel az utóbbi órában több új érkezővel gyarapodott létszámunk, szeretnék hozzájuk szólni pár szót, és egyben mindenkihez.

/Az emberek köréje gyűlnek. /

– Négy nappal ezelőtt hoztam egy súlyos döntést, miszerint addig nem veszek magamhoz ételt, amíg meg nem jelenik Isten, hogy elmondja mért kellett meghalnia gyermekemnek és feleségemnek, miután egy részeg sofőr felhajtott a járdára. Kérdem én, ha mindenható, és mindent lát, mért nem avatkozik be legalább ilyen esetekben?
Bizonyára mindannyian, akik itt vagytok, veszítettek el valakit igazságtalanul, értelmetlenül. Biztosra veszem, Isten már elgondolkodott azon, hogy megjelenjen–e előttünk, de csak akkor teszi meg, ha látja, hogy a végsőkig elszántak vagyunk, és ehhez még jó pár napnak el kell telnie.

– De mi lesz, ha az utolsó napokon sem jelenik meg számunkra?
/Kérdi egy harmincas, teltkarcsú nő. /

– Minek feltenni olyan kérdést, amire a válasz nyilvánvaló?
/Tárja szét a kezét köpcös, ötven körüli férfi. /
Meghalunk mindannyian.

– Ez így van.
/Veszi vissza a szót Jonas. /
Ezért most nyomatékosan felszólítok mindenkit, aki nem biztos benne, hogy képes véghezvinni küldetésünket, az távozzon a rétről.

– Egy dologról megfeledkezel.
/Kezdi a nő jelentőség teljesen. /
Ha mi itt meghalunk, minden bizonnyal nagyon sok embert lelkileg teljesen összetör, mert eddigi hitükkel ellentétesen úgy érzik majd, hogy Isten nem létezik, különben megjelent volna.

– Rátapintottál a lényegre.
/Bólint Jonas. /
Épp ezért veszem biztosra, hogy előbb–utóbb találkozhatunk vele. Az képtelenség, hogy sok–sok gyermekét lelki szenvedésre ítélje.

– Ám, mi lesz, ha mindezek ellenére mégsem jelenik meg? /Üti tovább a vasat a nő. /
Ez esetben lényegében bizonyítást nyer, hogy Isten nem létezik, és az emberiség hatalmas lelki traumát szenved, ami világunkat...

– Isten most is hallja szavainkat.
/Jegyzi meg egy hatvan körüli, kopaszodó férfi. Habár szavai halkan csendülnek, mégis mindenki ráfigyel, és a kamera lassan közeledni kezd felé. Másodpercekig sűrű csend követi szavait, miközben a zene sejtelmesre vált. /

– Nahát öreg, miket nem mondasz!
/Töri meg a csendet egy magas, vékony, harmincas férfi. /
Isten ott van mindenütt, mióta világ a világ, ezt mindenki tudja, aki hisz benne.

– Ez csak fantazmagória.
/Rázza a fejét a nő. /
Szépen hangzó magasztos szavak, de....

– Elég ebből!
/Vág közbe Jonas keményen. /
Egy hitetlennek semmi helye köztünk, így hát most azonnal hagyd el a rétet.

– Tévedsz. Tiszta szívemből hiszek Istenben, és én is azt szeretném, hogy megjelenjen. Tegyük fel, lejön ide közénk. Aztán mi lesz? Mindenki számon kéri tőle mért vette el igazságtalanul valamelyik hozzátartozóját?

– A szomorú események miértjére egységesen ad választ bizonyára, ha úgy dönt, de persze nem kötelezhetjük erre. Ám egy valamiben biztos vagyok, mégpedig abban, hogy megjelenik számunkra.

– Most szavaiddal önmagadnak mondtál ellent.
/Mosolyodik el a nő. /
Ha hiszel a létezésében és igazságosságában, akkor mért van rá szükség, hogy megjelenjen?

– Mivel az én hitem, és szerintem az itt lévők hite is meggyengült benne, sőt minden bizonnyal nagyon sok ember így van ezzel a Földön.

/A nő hirtelenjében nem tud mit mondani a felvetésre, ráadásul köröttük sokan bólogatnak, helyeselnek, így eldőltnek látszik a vita. De némi csend után összeszedi magát, és még egy utolsó támadásra indul. /

– Tegyük fel, hogy megjelenik, sőt választ is kaptok a kérdéseitekre. Ám mi lesz ha kicsivel később más emberekben újabb kérdések merülnek fel, és ők is éhségsztrájkba kezdenek?

– Isten előrelátó, így, ha eljő, majd leszögezi, hogy ez az egyetlen látogatása addig, míg a hozzá vezető úton méltókká nem válnunk rá, hogy...
/Nem fejezi be a mondatot, hanem merő döbbenettel elbámul a szemben álló mellett. /

/A kamera kicsit megemelkedik, és így láthatóvá válik mi döbbentette meg Jonast.

Egy férfi lépdel feléjük fehér szatén ruhában. Nagyon hasonlít kinézete Istenhez, ahogy híres festményeken ábrázolják.

Az emberek megfordulnak, aztán egyre többen térdre hullanak közülük. Bár láthatóan vannak kétkedők is köztük, de mikorra az idegen csak pár méternyire van tőlük, már mindannyian térdelnek.

– Emelkedjetek fel gyermekeim.
/Szólal meg emelt hangon, de mégis békés színezettel az érkező. /
Bár nem helyes, amit cselekedtek, de mégis eljöttem közétek, mert tudom, tengernyi fájdalmatok vezetett téves útra titeket.

/A térdelők megilletődött tekintettel lassan felállnak. /

– Uram, csak szeretnénk megtudni mért kellett idő előtt eltávozniuk szeretteinknek.
/Szólítja meg elsőként Jonas az érkezőt. /

– Ezt megértem, de az ultimátum, hogy jelenjek meg, vagy eldobjátok életeteket, elfogadhatatlan. Válaszokat most ne várjatok tőlem. Megjelentem előttetek, mert így láttam helyesnek, de következőleg csak akkor találkozunk, ha az út végére értek, és ott választ kaptok minden kérdésetekre.

– Gondolom arra utalsz az út végével, mikor már hasonlatossá válunk hozzád.
/Jegyzi a harmincas magas férfi. /
De ez legjobb esetben is csak nagyon sok év múlva történhet meg, és hol leszünk mi már akkor.

– Olyan nem létezik, hogy „sehol”. Ezt ugye érzitek?
/Pillant végig az embereken az érkező. /

– Mert a lélek halhatatlan.
/Bólint a hatvanas férfi. /

– Ez igaz?
/Kérdi a teltkarcsú nő az idegent. /

– Mért kérded tőlem, amikor lelkedben is válaszra lelsz?
Amikre pedig nem, azokra tőlem kaptok választ, ha eljött az ideje.

– Ha eljön az ideje.
/ Veszi át a szót Jonas. /
Vagyis, ha hozzád hasonlóvá váltunk, de semmi sem garantálja, hogy ez megtörténik.

– Ez így van, hiszen ez a földi létetek küldetése. Valóra váltjátok, vagy sem, csakis rajtatok múlik.

– Azt elárulod, hogy most jelentél meg először testet öltve emberek előtt?
/Kérdi a nő. /

– Igen, most.

– Akkor a festők hogyan voltak képesek ábrázolni szinte élethű pontossággal a festményeken?

/A kérdezett arcán pillanatnyi zavar suhan át, de aztán elmosolyodik. /

– Természetesen ezt az alakot azért öltöttem fel, hogy megismerjetek.

– Akkor láthatnánk most a valódi alakodat?
/Veszi át a szót ismét Jonas. /

– Nem a külső számít, hanem a benne lakozó lélek, de hát ezt ti is tudjátok.

– Akkor felöltenél bármilyen más alakot?
/Folytatja Jonas a „tesztelést”. /
Csak, hogy láthassunk végre igazi csodát.

– Nem vagy őszinte gyermekem. Látom a kétkedést a szemedben. Bizonyosságot szeretnél, hogy tényleg én vagyok–e Isten. De nekem nem kell bizonyítanom semmit. Nektek kell, hogy méltóak vagytok a szeretetemre.

/Jonas néhány pillanatig elgondolkodik a hallottakon, aztán jelentőség teljesen megszólal. /

– Ha úgy távozol tőlünk, hogy visszaindulsz a fák közé, és nem egyszerűen eltűnsz, akkor nem nyert bizonyosságot tényleges Isteni mivoltod.

– Létezésem bizonyossága ez a rét, körötte a fák, ágaikon a madarak, és persze legfőképp ti, emberek. Én pedig majd távozok úgy, ahogy jöttem, és lehet lesz, aki e-miatt folytatja az éhségsztrájkot, de biztosra veheti, hogy még egyszer nem jelenek meg.

/A hallottakra Jonas megrázza a fejét, és egyet előre lép. /

– Bár megmagyarázni nem tudom, de úgy érzem, hogy Isten ilyet nem mondana. Szeretnék felnézni rád, de sajnos valódi bizonyosság nélkül nem tudok, mert gyarló ember vagyok, és bennem él a kétely. Kérlek hát Uram oszlasd el ezt a kételyem.

/„Igen. ” „Így van. ” „Én is így érzem. ” hallatszanak mindenünnen egyetértő hozzászólások. /

– Szóval csodát szeretnétek látni?
/Kérdi az idegen mosolyogva. /
Nos a csoda ti magatok vagytok, de, ha napjaitok a bizonyosságok keresésével telnek el, csak sivár út áll előttetek. Ám, ha megbékéltek azzal az érzéssel, amit szívetek súg, boldog élet vár rátok.

– Ez igaz, ám egyben szavaid egy színésznek tökéletes kibúvó is lehet, ezért most az egyszer mégis csak szeretnék bizonyosságra lelni.
/Üti „továbbra is a vasat” Jonas. /

– Arra csak lelkedben lelhetsz.

– Gondolom akkor ezzel vége is a színjátéknak.
/Mosolyodik el Jonas jelentőség teljesen. /

/Az idegen válasz helyett egy röpke másodpercig maga elé néz, aztán felkapja a fejét. /

– Színjáték? Sokaknak az egész élet az. De amit te el indítottál, arra mi lenne a legjobb szó? Ultimátum, zsarolás, kényszer? Vagy talán a lelki terror kifejezés? Mert biztosra veszem, hogy Istennek gyötrelmes lehet minden perc, amit át kell élnie miattatok!

– Mégis miről beszélsz? Te próbálsz besározni minket, mikor aljas mód szentségtörést elkövetve Isten nevében tetszelegtél?!

– Ne túlozd el a dolgokat. Nem volt teljesen tisztességes, amit tettem, de jó ügy érdekében történt, és ez a lényeg. Csak azt szerettem volna elérni, hogy ne dobjátok el értelmetlenül az életeteket.

– Nem kérünk egy hitetlen segítségéből.

– Valamiről megfeledkeztél. Isten tévedhetetlen. Még az elején eldöntötte, hogy csak az út legvégén találkozhatunk vele, és ez így helyes. Ezen még akkor sem változtathat, ha akár százezrek zsarolnák az életükkel. Nem jelenik meg köztetek, mert azzal elveszítené Isteni mivoltát.

/Jonason látszik, hogy szeretne visszavágni valamivel, de hirtelenjében nem jut eszébe semmi. Ám ugyanakkor több helyről is igaz halk, de helyeslő hangok csendülnek fel. /

– Gondoljatok csak bele...
/Folytatja az idegen. /
Isten zsarolásnak semmilyen esetben sem engedhet, ám ettől még roppant mód elszomoríthatja, amit tesztek, ráadásul ez még csak a kezdet. Mit él majd át, ha nem hagyjátok abba az éhség sztrájkot? Nem tehet ellene semmit, de mégis felelősnek érzi majd magát a halálotokért, és ez az érzés mindörökké kínozni fogja. Ráadásul minden bizonnyal százezrek hite meggyengül majd benne a történtek miatt. Lesz, aki lelkileg teljesen összetörik, lesz, aki téves útra sodródik... Soroljam még? Ezt szeretnétek? Akkor folytassátok a teljesen értelmetlen színjátékot. Ellenkező esetben menjetek szépen haza, és szívetek békére lel, mert helyesen cselekedtetek. Én is ezt teszem. Érzem, hogy Isten megbocsájtja tettemet, mivel jó cél érdekében személyesítettem meg őt. Legyen további szép, békés napotok.
/Fejezi be mondandóját, és visszaindul a fák közé. /

/Szavait néhány másodpernyi csend követi, mely közben a kamera lassan „megindul” a harminc főnyi ember közé.
Az emberek elkezdik megvitatni a történteket, s a kamera továbbra is folyamatosan mozgásban van közöttük. Beszélgetésük nem hallatszik, vagy csak halkan, mert hangosabbra vált a zene.

Kisvártatva ketten megindulnak az erdő felé, majd nem sokkal később még hárman. Ekkor a kamera továbbra is lassú mozgással emelkedni kezd egyre feljebb és feljebb...

Záróképként a kamera a kék ég felé fordul. /

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Forgatókönyv
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 136
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 151
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1239 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz