Ha az élet Barna Medve,
És mellettem cammog egyre,
Azt hirdeti majd a tábla,
„Eljutottunk Sehovába”.
Ezért hát nem csendben kértem,
Sőt hangosan ösztökéltem...
„Lusta maci szedd a lábad,
Mert az Éhség majd ránk támad,
S úgy járunk, mint elég sokan,
Lesz belőlünk hajléktalan.
Ha erre vágysz, ülj a földre,
Töpörödött törpemedve.
Vagy pedig egy jó nagy grizzly,
Gyere menjünk „mézet csenni”.
Ne nézz bambán, mint az Irma,
Ki nevét még le sem írta.
Alfeledre csapok nagyot,
Ha a napot tovább lopod. ”
Nem volt szükség szép szavakra,
Magát össze csak így kapta,
Az első, a teli bendő,
Vár minket a Világerdő.
Persze ingyen ott sincs semmi,
Így hát könnyű tönkremenni,
De csak annak, aki lusta,
Életvizsgát gyakran bukta.
Ám nekem van Barna Medvém...
Hé, ne cammogj szürke elmém!
Tedd a dolgod napról napra,
A Balsorsnak nincs itt lapja.
Az én macim, ha kell pacim,
Mért léteznék csakis gagyin?
Felpattanok a hátára,
És ha ránk ront a Gázszámla,
Megküzdünk mi simán vele,
Így lesz éléskamránk tele.
Több száz szónak mindjárt vége,
Semmittevés nem csalt lépre,
Mert a medve jó barátom,
És az immár nem csak álom,
Hogy vár otthon mézesbödön,
Ó, ez boldogság a köbön,
Így hát írtam ezt a verset,
Túlélésnyi medvetervet.
„MEDVEPILÓGUS”
Táptalajra hullt a szavam?
Kevesebb lesz hajléktalan.
Az, ki élni egyre sóher,
Nem más, mint egy örök lúzer.
Jövőjét már szinte látom,
Téli álmot alszik nyáron,
Mi télen is nyaralhatunk,
Mivel együtt jól megvagyunk.
Tervünk, amit szívünk diktál,
Lélekfestőnk mosolyt pingál,
S a lényeg most ennyi lenne,
Ha az élet Barna Medve.
|
Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20 
Összes: 88
Jelenlévők:
