Mikor égi útra térek,
Körbe vesznek csillagfények.
És messze járok földtől,
Nektek én onnan köszönök.
Göncöl szekér visz majd ott fönt,
Velem végtelenbe zötyög.
Vissza tekintek múltamra,
Megélt szép, pokol napokra.
Emberként éltem a földön,
Fájdalmakban egy kis öröm.
Tudd szerettem valamiért,
Élni ott, emberiségért.
Egy vagyok közületek,
Család barát hord szívetek.
Vagytok kik engem ismertek,
Talán még nem felejtetek.
Rátok hagyom emlékeim,
Barátaim szeretteim.
Vigyázzák angyalok álmom,
Szívetek, szívembe zárom.